2.fejezet - Titkok nyomában

C:-Na szóval,én nagyon szeretlek.Csak tudod...n-nem mertem elmondani.
R:-És ezért kell összemenni szerencsétlen sráccal? Mit tett ellened? 
C:-Elakart venni tőlem...
Mély csendbe merültem.
R:-És..mióta megy már ez?
C:-Ahogy mondtad..7 éve.
Most már tényleg elfojtottam beszédemet.Nem hittem volna,hogy valakinek ennyire fontos lennék,hogy összemegy egy sráccal miattam.Jól esett,de sajnos vissza kellett utasítanom.
R:-Jól esik,hogy aggódsz értem.De nekem nem jössz be..sajnálom. 
Majd elmentem.Rosszul esett,hogy ott kellett hagynom.Szegény...de nem.Nem szabad sajnálom,mert...mert nem is tudom.Valami  furcsát érzek bent..mintha  valakit szeretnék..de az nem lehet!! Én nem szerethetem,én nem nekem ő nem kell! Nem,Nem,NEM!
Szaladtam,és közbe el is kezdett esni az eső.Mit jelent ez?! Lehet hogy..mégis? 
*Hirtelen elsötétült minden,nem tudtam mi történt.Csak összezuhantam,és nem emlékeztem semmire....majd később  egy szobába találtam magam.Furcsa,és ismeretlen volt.Sose voltam még itt...hol vagyok? Keresztanya,itt vagy?..De semmi válasz,féltem hogy egyedül maradok.Majd hirtelen bejött valaki.*
Ismeretlen:-Jól vagy? 
R:-Te,te ki vagy? 
Ismeretlen:-Hát nem is ismersz meg? 
R:-Nem,nem ismerlek!
R:-Sose láttalak még! Bocsáss meg..
Ismeretlen:-Én vagyok az....
R:-I..igen?
Ismeretlen:-Apád. 
Megrémültem,nem tudom hogy került ide.Mi ez? Álmodok vagy mi?..
R:-Mi?!
Apu:-Ahogy mondom,az apád vagyok.Sajnálom kislányom,hogy anyáddal árvaházba adtunk.Nem gondoltuk komolyan ezt a gyereknevelést.
R:-HAGYJATOK BÉKÉN,MUSZÁJ VOLT MAGAMRA HAGYNI? - kiabáltam. 
Apu:-Ne,ne kérlek ne kiabálj.Még rosszabbul leszel. 
R:-Nem érdekel,hogy lehetettek ilyenek? Számítottam rátok! De ti itt hagytatok magamra!
*Kitört belőlem a sírás.*
Apu:-Kérlek,ne sírj! Nincs értelme...
R:-Mégis hogy találtál rám?...
Apu:-Láttunk a hírekben,és bemondták a neved. 
R:-Úristen...CASTIEL!
Ahogy kiejtettem,belépett az emlegetett szamár. 
C:-ROSA!!!!!!!!!!! 
Majd ideszaladt,és megölelt.Apu csak nézett,és megvolt lepődve hogy egy srác ölelget. 
R:-Mit keresel itt? 
C:-Aggódtam miattad...
Apu:-Hogy mi? Te ki vagy? 
C:-A lány,titkos hódolója..egyben osztálytársa. 
Megböktem a  vállát,hogy hagyja abba.
Apu:-Én a lány apja vagyok,és azt parancsolom felejtsd el örökre!
R:-Ne,apu kérlek ne! Szeretem.. 
Ez egy kicsit hangos volt? Úristen,mit mondtam?! Én teljesen hülye vagyok.
C:-Mit mondtál Rosa? 
R:-Hogy szeretlek..
Amikor elpirult,nagyon aranyos volt.De ezt apu nem engedélyezte.Megfogta karjánál fogva,és kidobta a szobából.Sírtam,miért teszik ezt velem? 
R:-Hogy volt merszed?...
Apu:-Ez a srác rossz hatással van rád! Nem hozzád illik...
R:-De,ő is rossz srác! 
Apu:-Nem érd..
Nem hagytam,hogy végig mondja.
R:-Te ezt nem értheted..
Majd hátat fordítottam,és elaludtam.
*Másnap..*
Felkeltem,üres a szoba..lehet hogy csak álmodtam! Bejött valaki...
Ismeretlen:-Hazamehet,már nincs semmi baja.
R:-Ó,de jó nekem! Minél-hamarabb itthon!
Felvettem a papucsom,és hála az égnek nem voltam  átöltöztetve..így simán hazamehettem.Elindultam,de előtte kérték hogy hazakísérjenek de én nem-t mondtam mivel már jobban vagyok.
*10 perc után,otthon.*
R:-Megjöttem keresztanya...
K:-Szia kincsem,hogy telt a napod? 
R:-Rosszul..de beszélhetnénk egy kicsit?
K:-Ez már rosszul hangzik,mi történt?
Leültünk a kanapéra. 
R:-Szóval,tudod..ma megkeresett valaki.. 
K:-Kicsoda? 
R:-Apu..
K:-És? Mi történt? 
R:-Semmi,jobb is hogy otthagytam.Mert csak kritizálni tudott. 
K:-Csak az én keresztlányom! 
Majd megöleltük egymást.Jól esett,hogy legalább hogy ő mellém állt.Felmentem a szobámba,és csak azon gondolkoztam hogy mit mondtam Castielnek.Vajon,mit gondolhat most? Jó lenne ha most itt lenne és megtudnánk beszélni a dolgokat..de hát,miket álmodok én itt majd csak holnap tudom meg.
Egyszer csak kopogtattak,vajon ki lehet az? 
Odamentem az ajtó elé,és kinyitottam. Megdermedve álltam...ez nem lehet ő az.
C:-Szia Rosa!
R:-Hát te mit keresel itt?..
C:-Szeretnék veled beszélni..
R:-Jó,gyere beljebb.
Bejött az ajtón,becsuktam jól hogy most senki se zavarjon minket.
C:-Figyelj,te azokat amiket a kórházban mondtál komolyan gondoltad vagy sem?
Elvörösödtem,nem tudom mit mondjak..mit tegyek? Ha hazudok,észreveszi..ha pedig elmondom az igazságot akkor nagy baj lesz,mert félek hogy elutasít..habár úgy sem,mivel 7 éve szeret engem.
R:-Igen...-böktem ki nagy nehezen.
C:-Ennek örülök,viszont érzek én is tudhatnád.Csak apukád...
R:-Jaj,ne foglalkozz vele kérlek! Csak félt...amúgy se tartom vele a kapcsolatot. 
C:-Akkor jó.
C:-Viszont...adni szeretnék valamit. 
R:-Mit? 
C:-Amire mindennél jobban vártam 7 éve.
Leültetett az ölébe és,megtörtént a dolog.

1.fejezet - Átlagos nap,avagy mégsem?

2014.04.15.Kedd

Reggel van. A nap mosolyogva a szemembe sütött.Bezzeg én ennek nagyon nem örültem.Utálok felkelni,aludni szeretnék! Nem is értem,miért kellett kitalálni az iskolát.Ja értem,azért hogy ne butuljunk meg.Haha,milyen jó! Lassan felkeltem az ágyból..keresztanyám már az ajtómat verte.
K(Keresztanya):-Kész vagy már? 

R(Rosa):-Mert?! Úgyis ráér,minek rohanjuk? Ha elkések,elkések.Nem érdekel.
K:-Engem viszont érdekel,siess kifele reggelizzél és azonnal indulj el! - parancsolt Keresztanya.
Jaj istenem,ezek a keresztanyák! Megbolondulok,csak zaklatni tudnak! De mindegy,öltözzünk.
*5 perc után*
Remek! Tökéletes ez a szerkó. Nekem legalábbis bejön,olyan rossz kislányos.Habár,keresztanya nemigen szereti ha így kiteszem magam.De könyörgöm,ne ő szabja már meg mit  tegyek!
Leszaladtam a konyhába,mire ő csak nézett s bámult mint borjú az új kapura.Nem értem,miért nem szeretik ezt a ,,rossz'' stílust.Na mindegy,ilyenek az öregek...sose szeretnék megöregedni,de majd eljön az az idő is.Leültem a székre,ami kicsit nyomta a hátsómat...többször is panaszkodtam keresztanyának hogy cseréltesse ki a széket,mert nem bírja a hátsóm.
K:-Jól vagy? - kérdezte.
R:-Szerinted? Már milliószor mondtam hogy cseréld ki ezt a széket! Töri a hátsómat,hát nem érted?
-Jó,jó! Egyszer majd kicseréltetem.
Erre nem válaszoltam semmit,mert tudtam hogy úgy se fogja amilyen felejtős! Megettem a melegszendvicsemet amit készített nekem reggelire.
R:-Na én elmentem!
K:-Jó,vigyázz magadra!
R:-Szia!
Kiléptem az ajtón.Megkönnyebbültem,végre azt csinálhatok amit akarok.Nincs semmi duma,hogy ezt ne csináld,azt ne csináld.Szabadság,ez az!
*25 perc múlva az iskola előtt*
Hm..végre megérkeztem.Furcsa,hogy sehol senki...mi történt? Kihalt az emberiség,vagy mi a halál? Szép lassan,nyugodt léptekkel beléptem az ajtón.Üres a folyosó,na jó..kezdek félni.Mi folyik itt? Még sose csinálták ezt velem.Várjunk,ott van Irisz.Megkérdezem tőle,mi folyik itt!
R:-Hahó,Irisz!
I(Irisz):-Szia,mi a baj? Nagyon sápadtnak tűnsz! 
R:-Jó hogy, sehol senki! Mi folyik itt,elmagyaráznád?
I:-Még én sem tudom pontosan,de állítólag a menő srác összement a D.Ö.K-s tanárral. És most az egész iskola ezt fújja.
R:-Most már értem,és pontosabban miért milyen ügyön kaptak össze? 
I:-Egy lányon..
R:-Hm..*mi van,ha én vagyok az?* És,tudod hogy hívják azt a lányt?
I:-Hát..azt nem mondták a többiek,csak azt hogy egy lányon.
R:-Ezt nem hiszem el..
Majd elszaladtam..megkerestem a suli menőjét.Az udvaron volt,és ott volt a D.Ö.K-s tanár is..féltem odamenni,de megtettem.
R:-Sz-Sziasztok..
A suli menője,rögtön zavarba jött.
C(Castiel,a suli menője):-Szia.Mi járatban?
R:-Mi folyik itt? Mindenki meg van halva...
N(Nathaniel, a D.Ö.K-s tanár.):-Erre én tudnék választ adni!
R:-Halljam,kíváncsi vagyok!
C: -Fogd be a pofád,D.Ö.K tanár.Vagy még egyet kapsz és annak nemigen fogsz örülni!
R:-Elég,állj le!
C: -Ahogy te óhajtod!
*Odasuttogja Nathanielnek.*
C:-Ezért még kapsz!
R:-Na halljam,ki oly fontos érték hogy verekedni kell érte? 
Mély csend.
N:-T..te. 
Ledöbbentem,hogy mi? Ez ment 7 éven keresztül? 
R:-Micsoda? Ezért veszekedtetek mindig? 
N:-I..igen.De,megtudom magyarázni.Nagyon szép lány vagy.Igaz,rossz hisz majdnem hogy mindig lógsz..de,attól még szeretlek téged.
C:-Na most telt be a pohár,szállj le róla ő az enyém! 
Hoppá,ez egy kicsit hangos volt.Mint a paprika,olyan a feje.
R:-Szóval,tisztázzuk..senkié se vagyok.Se tiéd,se övé.Szálljatok le rólam,fölösleges próbálkoznotok,nálam úgy se nyeritek el az esélyt!
C:-Azt csak te hiszed! Egy hét nem kell,már tolni foglak.*kacsint*
R:-Mit mondtál? 
Durva,egyben mérges fejet vágtam rá. 
C:-S..semmi,nem mondtam semmit.
Majd elszaladt..hú,nem gondoltam hogy ilyen híres leszek.A szegény D.Ö.K elnök,csak állt és nem szólt semmit.Bementem az osztálytermünkbe,mivel osztályfőnöki óra volt.Leültem Rosalia mellé..elkellet mesélnem neki ezt az egészet!
R(Én):-Ne tudd meg,mi történt!
R(Rosalia):Na mesélj csajszi! Hallgatlak!
R(Én):-Hát úgy volt hogy elindultam az iskolába be is értem és akkor mindenki kihalt az udvaron se voltak,sehol se.Megijedtem mert azt hittem hogy valaki elrabolta az egész iskolát,és akkor szép lassan beléptem az ajtón a folyosón se volt senki..[...] és akkor még a suli menője is elkezd velem flörtölgetni,én meg felmérgelődtem és beszóltam neki hogy le lehet állni. Ugyanúgy a D.Ö.K elnöknek is megmondtam  a magamét. 
R(Rosalia):-Azt a rohadt,hogy itt mik nem történnek!
R(Én):-Hát igen.
Elhallgattunk,hátra néztem és csak annyit vettem észre hogy mindig csak engem bámul Castiel.Nekem ő nem kell.
*Az óra után*
Hú,szerintem én hazamegyek.Igen,el is indulok! Majd kiléptem az ajtón,s a kapun.Csak sétálgattam..és telefonoztam közbe.Hirtelen megállított valaki,felnéztem rá és majd elkapott az ideg..
R:-Te mit akarsz itt? Megmondtam hogy kopj le!
C(Castiel):-Nem fogok,míg meg nem hallgatsz.
R:-Jó.

Bemutatkozás...~

2014.április 14. Hétfő.

,,Sziasztok,a nevem Rose There.Egy kívülálló lány vagyok,aki folyton rosszalkodik.Mindenem a lógás,és elszökés a barátokkal.Szüleimmel nemigen tartom a kapcsolatot,hisz 5 évesen anyukám és apukám is elhagyott,így árva maradtam.Majd később,felbukkant a keresztanyám s ő fogadott be.Még most is elkap a sírás,ha rájuk gondolok.DE rossz kislányoknak nem szabad sírni...de ne a szüleimről beszéljünk,hanem rólam.Most 15 éves vagyok,és már 6 éve járok a Sweet Amoris Gimibe.Igaz sok barátom van,de egyik se oly fontos mint  a legeslegjobb barátnőm Rosalia... kedves,és magabiztos lány.Igen..tényleg furcsa hogy én egy ilyen lánnyal összeállok aki kedves.De most ez van,szerintem őt is át tudom fűzni a rosszabbik oldalra.Ellenségem,ugyan nincsen de vannak egy-két lány a suliból akit egy kanál vízzel is megtudnék fojtani.Barátom nincsen,de állítólagosan a suli menőjének bejövök...''
Nem tudom hogy lesz még a holnapom,de remélem jól fog elsülni.