R:-És ezért kell összemenni szerencsétlen sráccal? Mit tett ellened?
C:-Elakart venni tőlem...
Mély csendbe merültem.
R:-És..mióta megy már ez?
C:-Ahogy mondtad..7 éve.
Most már tényleg elfojtottam beszédemet.Nem hittem volna,hogy valakinek ennyire fontos lennék,hogy összemegy egy sráccal miattam.Jól esett,de sajnos vissza kellett utasítanom.
R:-Jól esik,hogy aggódsz értem.De nekem nem jössz be..sajnálom.
Majd elmentem.Rosszul esett,hogy ott kellett hagynom.Szegény...de nem.Nem szabad sajnálom,mert...mert nem is tudom.Valami furcsát érzek bent..mintha valakit szeretnék..de az nem lehet!! Én nem szerethetem,én nem nekem ő nem kell! Nem,Nem,NEM!
Szaladtam,és közbe el is kezdett esni az eső.Mit jelent ez?! Lehet hogy..mégis?
*Hirtelen elsötétült minden,nem tudtam mi történt.Csak összezuhantam,és nem emlékeztem semmire....majd később egy szobába találtam magam.Furcsa,és ismeretlen volt.Sose voltam még itt...hol vagyok? Keresztanya,itt vagy?..De semmi válasz,féltem hogy egyedül maradok.Majd hirtelen bejött valaki.*
Ismeretlen:-Jól vagy?
R:-Te,te ki vagy?
Ismeretlen:-Hát nem is ismersz meg?
R:-Nem,nem ismerlek!
R:-Sose láttalak még! Bocsáss meg..
Ismeretlen:-Én vagyok az....
R:-I..igen?
Ismeretlen:-Apád.
Megrémültem,nem tudom hogy került ide.Mi ez? Álmodok vagy mi?..
R:-Mi?!
Apu:-Ahogy mondom,az apád vagyok.Sajnálom kislányom,hogy anyáddal árvaházba adtunk.Nem gondoltuk komolyan ezt a gyereknevelést.
R:-HAGYJATOK BÉKÉN,MUSZÁJ VOLT MAGAMRA HAGYNI? - kiabáltam.
Apu:-Ne,ne kérlek ne kiabálj.Még rosszabbul leszel.
R:-Nem érdekel,hogy lehetettek ilyenek? Számítottam rátok! De ti itt hagytatok magamra!
*Kitört belőlem a sírás.*
Apu:-Kérlek,ne sírj! Nincs értelme...
R:-Mégis hogy találtál rám?...
Apu:-Láttunk a hírekben,és bemondták a neved.
R:-Úristen...CASTIEL!
Ahogy kiejtettem,belépett az emlegetett szamár.
C:-ROSA!!!!!!!!!!!
Majd ideszaladt,és megölelt.Apu csak nézett,és megvolt lepődve hogy egy srác ölelget.
R:-Mit keresel itt?
C:-Aggódtam miattad...
Apu:-Hogy mi? Te ki vagy?
C:-A lány,titkos hódolója..egyben osztálytársa.
Megböktem a vállát,hogy hagyja abba.
Apu:-Én a lány apja vagyok,és azt parancsolom felejtsd el örökre!
R:-Ne,apu kérlek ne! Szeretem..
Ez egy kicsit hangos volt? Úristen,mit mondtam?! Én teljesen hülye vagyok.
C:-Mit mondtál Rosa?
R:-Hogy szeretlek..
Amikor elpirult,nagyon aranyos volt.De ezt apu nem engedélyezte.Megfogta karjánál fogva,és kidobta a szobából.Sírtam,miért teszik ezt velem?
R:-Hogy volt merszed?...
Apu:-Ez a srác rossz hatással van rád! Nem hozzád illik...
R:-De,ő is rossz srác!
Apu:-Nem érd..
Nem hagytam,hogy végig mondja.
R:-Te ezt nem értheted..
Majd hátat fordítottam,és elaludtam.
*Másnap..*
Felkeltem,üres a szoba..lehet hogy csak álmodtam! Bejött valaki...
Ismeretlen:-Hazamehet,már nincs semmi baja.
R:-Ó,de jó nekem! Minél-hamarabb itthon!
Felvettem a papucsom,és hála az égnek nem voltam átöltöztetve..így simán hazamehettem.Elindultam,de előtte kérték hogy hazakísérjenek de én nem-t mondtam mivel már jobban vagyok.
*10 perc után,otthon.*
R:-Megjöttem keresztanya...
K:-Szia kincsem,hogy telt a napod?
R:-Rosszul..de beszélhetnénk egy kicsit?
K:-Ez már rosszul hangzik,mi történt?
Leültünk a kanapéra.
R:-Szóval,tudod..ma megkeresett valaki..
K:-Kicsoda?
R:-Apu..
K:-És? Mi történt?
R:-Semmi,jobb is hogy otthagytam.Mert csak kritizálni tudott.
K:-Csak az én keresztlányom!
Majd megöleltük egymást.Jól esett,hogy legalább hogy ő mellém állt.Felmentem a szobámba,és csak azon gondolkoztam hogy mit mondtam Castielnek.Vajon,mit gondolhat most? Jó lenne ha most itt lenne és megtudnánk beszélni a dolgokat..de hát,miket álmodok én itt majd csak holnap tudom meg.
Egyszer csak kopogtattak,vajon ki lehet az?
Odamentem az ajtó elé,és kinyitottam. Megdermedve álltam...ez nem lehet ő az.
C:-Szia Rosa!
R:-Hát te mit keresel itt?..
C:-Szeretnék veled beszélni..
R:-Jó,gyere beljebb.
Bejött az ajtón,becsuktam jól hogy most senki se zavarjon minket.
C:-Figyelj,te azokat amiket a kórházban mondtál komolyan gondoltad vagy sem?
Elvörösödtem,nem tudom mit mondjak..mit tegyek? Ha hazudok,észreveszi..ha pedig elmondom az igazságot akkor nagy baj lesz,mert félek hogy elutasít..habár úgy sem,mivel 7 éve szeret engem.
R:-Igen...-böktem ki nagy nehezen.
C:-Ennek örülök,viszont érzek én is tudhatnád.Csak apukád...
R:-Jaj,ne foglalkozz vele kérlek! Csak félt...amúgy se tartom vele a kapcsolatot.
C:-Akkor jó.
C:-Viszont...adni szeretnék valamit.
R:-Mit?
C:-Amire mindennél jobban vártam 7 éve.
Leültetett az ölébe és,megtörtént a dolog.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése